2010-03-14

Soltvadkertre gyalog...

Soltvadkerthez gyerekkorunk óta jó emlékek fűződtek. A vadkerti nyaralásoknak egész egyedi hangulata volt, kicsit a világtól való elmenekülés a nyugalom szigetére, pirkadatig fent, aztán alvás délig, délben reggeliztünk, ami azt jelentette, hogy bementünk fagyizni, ez volt a soltvadkerti időszámítás, a dél volt a reggel, az este volt a dél és a hajnal volt az este. Borult minden és ez így volt rendben. Rendrakás, mosogatás semmi, elvégre nyaral az ember. Ha belaktuk az alsó szintet felköltöztünk az emelere és ott folytatódott a kupi, csak a hazajövetel előtt raktunk rendet egyszer. Praktikus és tök jó volt! :)... Talán '93-ban kezdődött és innentől évenkénti rendszer alakult belőle. Soxor töltöttünk itt nyáron nagyhétvégéket, néha még egész heteket is. Nagy bandázások, bulik, jó fagyi, Csuiék nyaralója, csobbanás a Büdös tóban, esti, éjszakai grillezések a kertben, számítógépes játékok, sok-sok videófelvétel és fotó a hülyeségekről ésatöbbi ésatöbbi... :)

Na a kicsit hosszú bevezeő után, térek rá erre a gyaloglásunkra, ugyanis jött az ötlet, hogy annyiszor és annyiféleképpen voltunk már Vadkerten, hogy nézzük meg, hogy még hogy nem voltunk: autóval igen, motorral igen, bringával igen, busszal (már aki...) sárkányrepülővel és gyalog még nem. Gyalog... hmm.... menjünk gyalog!
Én naívan nekiláttam az útvonal tervezését google earth műholdkép alapján, ott úgyis rajta vannak a dűlőutak, nos a cikkcakkos útvonalterv után arra jutottam, hogy kb. 12 óra alatt teljesíthető mondjuk reggel 7 és este 7 között: felosztottam az útvonalat, először megfeleztem, aztán a felet is elfeleztem, így jött ki a 4 negyed, tehát az első negyednél kellene lennünk 3 óra alatt, azaz 10kor, majd 13h az út felénél kis ebéd, 16h a háromnegyedénél, majd 19h fagyizó. pici szünetekkel reggel 7:00 indulással estére 19:00 tájékán ott leszünk és még az i-re is felkerül a pont egy szemét nagy hullafáradt fagyizással. Akkor nosza, március közepe, előző napokban még egy kis hóesés ijesztgetett, de sebaj, addigra pont jó is lesz. Gyerünk! Az őrültségre Kovaliccal és Fecóval kerítettünk sort. Hát belevágtunk! :)

Reggel 7-kor találkozó a Szentháromság téren, Szakállban (CBA) még kis bevásárlás -pár tábla csoki- majd nekivágtunk. Idáig még minden terv szerint. GPS-en látom a tervezett út nyomvonalát (ameddig tart az akksi, az androidos mobil elég akksigyilkos) addig oké, aztán a másik tartós GPS-en meg (ebbe már nics térkép alatta, csak a 3 checkpoint amit bepötyögtem, meg a cél...) Szentistván felé, Mártonszállási úton elhagyjuk a várost, dülőutakon megyünk, néha vágjuk a cikkcakkokat egyenesen át mindenen. Az út aránylag jól járható, kicsit nedves, de nem dagonya. Valamikor 10 felé kezd megfogalmazódni bennünk, hogy valami nem stimmel, nem fogjuk tartani az időket. Kurvára nem. Ha jól emléxem az első negyedet valamikor 11h után értük el, itt leroskadtunk egy 20 percre, és azt elemeztük, hogy valószínűleg az aszfalt út mellett rövidebb lett volna, mert a cikkcakkokkal a táv is nyúlik, nem is kicsit. Amikor sűrűbb erdőn megyünk keresztül, ott lassabban is haladunk, nem beszélve a néhol váratlanul előbukkanó kerítésekről. Valamikor 15h környékén a félútnál döntünk úgy, hogy kijövünk Császártöltésnél az aszfalt útra, mert terepen jóval lassabban haladunk meg többet is megyünk. Ha majd sötétedik, legalább ne legyen gond, hogy eltévedéseket és hirtelen felbukkanó terepakadályokat korrigáljunk, és utakat keressünk. Császártöltésen elég fáradtan esünk be egy kocsmába a főút mellett, az uzsonna mellé sört iszunk, Tomi cifrázza energia itallal is! :) Itt már lemondtunk, hogy felkerül az i-re a pont, olyan későn érnénk el Vadkertet, hogy addigra szevasz fagyizó! :( Itt asszem egy háromnegyed órát is elidőztünk, beszélgettünk a helyiekkel, majd indultunk tovább. Elég nehéz ilyenkor elindulni, fáradt, elgémberedett végtagjainkat nehéz mozgásra beszélni. Császártöltés és Kecel között az aszfalton megyünk, itt ér a napnyugta, előkerülnek a fejlámpák, tudjátok: látni és látszódni! :)
Talán 20h felé érünk el Kecelre, jó fáradtan itt is beülünk egy kocsmába, nem is tudom mi a neve, ha Bajáról megyünk az út bal oldalán volt, talán Vadász nevű? Leroskadunk, alig élünk, jól esik a sör, kb olyan fáradt vagyok, hogy percen belül el tudnék aludni. Szerintem egy fél óra után indulunk tovább, engem az lelkesít, hogy a következő stáció már Vadkert lesz! Kb. olyan tempóban állunk föl az asztaltól mintha 110 évesek lennénk, többen nem értik, hogy mi a baj, ennyire nem bírjuk a sört, vagy mi? Hja.. ha tudnák, hogy reggel óta úton vagyunk és Bajáról jövünk... szóval annyira lassan tudunk megindulni, hogy az már szinte röhejes. Mintha valami burleszk film lenne.Mosolygunk is egymás mozdulatain! :) Nagyon fáj a bal lábamon a kisujjam környéke. Húzom a lábam, nem tudom mi van, de kíváncsi vagyok, így a keceli körforgalom környékén meg is állunk Fecóval, Kovalic picit előrébb, ő se rohan, de mi még lassabban vergődünk. Levetem a bakancsom, meg a zoknim. A kényelmesnek hitt de erősen viseletes akku bakancs ekkora távon már nem olyan kényelmes, gondolom a lábom is bedagadhatott kissé ,mert a kisujjamon a köröm végigrepedt. Nem hosszába, nem keresztbe, hanem úgy ferdén. Nnna szép. Oké visszaöltözés, tovább vánszorgás, közben pár imát elmorzsoltam. Nálam itt volt a mélypont. Aztán valahogy kezdtem túllendülni rajta. Ahogy újra bemelegedtem már jobban ment a gyaloglás és nem fájt a lábom Kecel végére. Hulla fáradtan és lassan mentünk mint a gép. Fecó mélypontját meglovagoltuk mindannyian és valahol a Csábori Kétsoros környékére érve adtuk föl 22:30 körül közös megegyezéssel a Vadkerti gyalogtúra kisérletet, 6-7 km-re Soltvadkerttől. Telefon, és jöttek értünk Csui és Luigi. Mire odaértek, már eléggé fáztunk és kezdtünk kihűlni, mert leroskadtunk egy fa tövébe. Egy parkoló, vagy pihenőhelyen. Csuiék kb. 20 méterre áltak meg, Csabi azt hitte, hogy nem is mi vagyunk, mert nem keltünk föl és rohantunk az autóhoz, mert nem is bírtunk megmozdulni. Elég hülyén nézhettünk ki, amikor a fába kapaszkodva segítettük föl magunkat. Állati izomláz gyötört, és ha ilyen gyorsan jött sejtettem, hogy mi lesz másnapra... huhuuuu....
Óriási élmény volt így is, nem lehetetlen, hogy újra megpróbáljuk. Szerény becslésink szerint minimum 60 km-ert gyalogoltunk.
Térképen a kék a légvonal, sárga a tervezett út, zöldet útólag raktam be emlékezetből, amerre mentünk, néha hiányos, ahol nem voltam biztos, hogy merre is mentünk...

útvonal itt:
http://maps.google.hu/maps/ms?hl=hu&ie=UTF8&msa=0&msid=109715450905013632018.00048073125498cab5c13&ll=46.379623,19.186592&spn=0.169585,0.308647&z=12&iwloc=000480769e7ab4d659b4e

pár kép Kovalic Piacasa-ján:
http://picasaweb.google.com/kovalic/SoltvadkertiTeljesitmenytura#

saját fotók:

(időpontkra nem biztos, hogy jól emléxem, ezeket lehet, hogy pontosítani fogom a fotók exifje alapján)

2009-12-25

Karácsony


Nagyon boldog, békés, meghitt Karácsonyt kívánok mindenkinek.
Amikor kiléptem éjfélkor a kapun az éjféli misére, meleg szellő csapott az arcomba,
25.-én napközben 20 fok celsius. Tavaszi idő.
Nem emléxek még ilyen karácsonyra...

2009-12-18

Lars Von Trier - Antikrisztus


Na ez egy nagyon súlyos film. A dán rendező sem egy könnyű eset, aki képes olyan párosításokra, hogy egy villamos székes kivégzést musical műfajában elmesél (Táncos a sötétben) attól túl sok jót ne várjunk. :) Szóval Lars mester 2 év kihagyás (depresszió) után brutálisan tért vissza ezzel a filmmel:

Az antikrisztus egy tragédia feldolgozását meséli el egy férfi és egy nő különös kapcsolatán keresztül, amelyben a férfi (Willem Dafoe) terapeutaként és egyben társként próbálja kirántani a nőt a mélypontról, mely egy mélységes lelki gödör, ennek feltárása során mi magunk is bejárjuk a pokol bugyrait (női természet), közben láthatjuk, hogy feszültséget kelteni és fokozni, megijeszteni és elborzasztani nem feltétlenül zombikkal és idegen lényekkel, hanem legjobban az emberi természet bemutatásával lehet. Kiválóan jelenik meg az őrületet, naturális jeleneteken keresztül, magunkban érezhetjük a fájdalmat először cseppenként, majd vastag sugárban is. A racionális gondolkodás csődöt mond. Bizarr jelképek jelennek meg sejteni lehet, hogy valami végtelenül rossz és gyötrelmes történik.
Igazi filmes csemege, így a sekélyes Zombieland után (bocsánat, hogy egyáltalán egy postban említem vele) igazán kontrasztos és megmutatja, hogy milyen mélységek is lehetnek egy filmben.

2009-12-09

Zombieland - csalódás


Az első gondolat a film megtekintése után (nem csak bennem) de az volt, hogy hogy a francba lehet egy ilyen jó előzetes, kedvcsináló után a film ennyire vacak?!?! A Zombis filmeket lehet utálni és imádni, én inkább az utóbbiakhoz tartozom, de a Zombieland valahogy kisiklott. Pedig olyan jól kezdődött a szabályok lefektetésével... meg a bemutatója is olyan jó volt, hogy én először moziban akartam megnézni, aztán milyen jó, hogy mégsem ott ejtettük meg.

A zombis filmeket két csoportra osztom:
1. Drámai, komoly, szenvedős, életben maradós, menekülős szörnyűséges (28 nappal később, 28 héttel később, élőholtak hajnala, I'm Legend, stb... ) Ezek kihozzák a nézőböl a rettegést, félelmet, sok klasszikus horror készült és merített ebből a megközelítésből régen. Menekülős, elbújós álmaink vállnak valóra és teljesednek ki ennél a típusú filmeknél. Jó lenne elszaladni attól a megmagyarázhatatlan szörnyűség elől ami testet ölt a műfaj ezen osztályánál tételesen a zombikban. Aztán a szörnyűséget néhol sikerült addig fokozni, amig a groteszk át nem csap szinte már vígjátékba, hiszen a végtelen rossz és a végtelen jó, valahol már szinte egy és ugyanaz lehet... emlékezzünk csak az Evil Dead II (igazi Sam Raimi klasszikus) hintaszékbe lerogyós részénél a szék összecsuklik ekkor az őrület határán lévő főszereplőt kinevetik a polc könyvei és a szarvas trófea. Annyira mély és groteszk, hogy ebbe a szörnyűségben szinte nekünk is kedvünk támad nevetni...

2. Vígjáték, paródia, szórakoztató, nevetős habkönnyű játékos felüdülés mely inkább az újabb filmekre jellemző, amikor már annyi bőrt lehúztak a fent említett első csoportról, hogy új nézőpontot, stílust váltottak többen és igenis jót tett a műfajnak ez az új megközelítés, már amennyiben jól művelik. (Terrorbolygó, Haláli hullák hajnala)

A Zombieland is a 2. csoportból merítene, de valahogy vérszegény maradt. Jó példa, hogy hogyan NE csinálunk zombis filmet. Így visszagondolok a filmre, unalmas eseménytelen. Nincs egy vezérfonal. A szereplők karaktere kidolgozatlan, erölködős, ülnek a dialógusok. A szereplők tengnek-lengnek az egész filmben, néha megszivatják egymást és magukat, lelkiznek kicsit, de ez az egész olyan sekélyes ... Nincs igazán feszült, szorult rész, nincs egy cél, nincs küldetés a filmben, már várod, hogy vége legyen, pedig amúgy sem hosszú, még másfél óra sincs. Kidolgozatlannak és összecsapottnak érzem és kicsit becsapott is a félrevezető előzetes, ami meg igazán tökös:


De a végén hagy ajánljak kárpótlásul ezhelyett 2 nézhetőt is: Haláli hullák hajnala, valamint a Dog soldiers ami nem zombis, hanem farkasemberes :) de számomra jóval szórakoztatóbb mint a Zombieland.

2009-10-31

Fehér Orosz party


Az I kísérleti FÉNY party sikere után körvonalazódott, hogy lesz még valami másik hasonló. Igazából nem tudom, honnan kotortam elő de egy nagy kedvencem a Nagy Lebowskiból kedvelt Tökink favorizálta a Fehér orosz nevű koktélt, mivel még sosem próbáltuk, gondoltam itt az ideje.
Netről pillanat alatt le lehet rántani a receptet, de nem egy bonyolult ital:
1 rész vodka (mi royalt és kalinkát használtunk)
1 rész kávélikőr (Kahlua, mexikók kávélikőr, a cimkéjén arab utcarészlet, a szó is arabul kávét takar, bár rejtély, hogy hogyan kötött ki mégis mexikóban.)
1/4 rész tejszín (bolti zacskós tejszín, nem felverve habbá! Tejjel is lehet - lehetőleg magas zsírtartalmúval, bár attól hígabb lesz, szóval tejszín az igazi.)

A kész koktél (mint a legtöbbnél) jég alapon nyugszik, kanállal, szívószállal szervírozva elkeverendő, íze leginkább a Baileysre emlékeztet, bár kicsit vadabb, erősebb, durvább, már csak az alkoholtartalma miatt is. Ha kicsit agresszívebbre vesszük, akkor az arányokat nyomjuk el a vodka felé, ha egy szelídebb változatot készítünk, akkor mindenképp több kávélikőrt és több tejszínt adjunk hozzá. Mindenféle változatban kipróbáltuk, igazából nekem egyik jobb volt mint a másik, az eredeti a tuti! :) Érdekes módon hatása nem jött elő több adag elfogyasztása után sem, bár lehet, hogy segítségünkre volt az előtte elfogyasztott zsírosdeszkák és egyéb nassok, tehát szép komótosan fogyasztva több adagot is elszopogathatunk, nem fogunk tőle fejre állni.

Megerősödött bennem, hogy Töki pontosan tudja, hogy mitől döglik a légy, nekem nagyon bejött a FehérOrosz! :)

2009-10-03

II Fény Parti


'44 telén, amikor csapataink bevonultak az egy héttel korábbi lángosozós helyszínre ismételten a Krikék rezidenciájába, az I FÉNY tapasztalatai alapján nagyon visszafogott, mérékelt, fogyasztásra ítéltem magam. Itt csak a poharak számánál lehet limitálást végrehajtani, ugyanis - mint előző bejegyzésekből kiderült - a FÉNYt csak húzóra lehet (illik, kell) inni a szénsavazás, buborékolás fázisában, tehát ez nem az a lassan elszürcsölgetős történet. Nos 1-2 óvatos adag elfogyasztása a finom nassok és étkekre ágyazva, valóban nem okoz még semmilyen problémát. A FÉNYben kevésbé edzett és jártas versenyzők elkalibrálhatják magukat, pl. Kirk éppen a maroklőfegyverek katalógusa fölött tartott kiselőadást a torkolati tűzről, amikor hirtelen eszméletét vesztve bealudt, fejecskéjét párnává avanzsált bontott és bonatlan chips-es zacskókra hajtva a nappali kellős közepén a szőnyegen.
Érdekes észrevétel, így 2 db FÉNYfesztivál után, hogy sétálásra ösztönzi az embert ez az ital. A rezidencia golfpálya nagyságú udvarán telihold fényébenben bolyongva az ember nyitott lesz a világra és érdekes dolgokat talál: pl. 2 pillepalackban fehér színével ordít a sötét udvaron, a fenyőerdőtöl nem messze...közelebb érve vizsgálgatva ezt Sanyi említi, hogy tej, és azért kell pár napig rothasztani, mert ez elűzi a vakondokokat! :) Tök jó, mindig tanul valamit az ember.

Még a tejrohasztós sztori előtt bolyongtunk az alagsorba, Kirk éppen a hőpisztolyával melengette a falakat és a papírújságokat amikor Dia nemtetszését fejezte ki egy odavetett "Hülyegyerekfelgyujtodazegészházat!!!"-tal. :)

Na de gondolataimat visszaterelve a hirtelen bealvós sztorihoz, valahol ezidőtájt vivott élethalál harcot Kriko és Vili a nappali dohányzóasztalán, ugyanis innen elérve a TV bekapcsológombját akarták azt ki/be kapcsolni. Később Krikoban erről egy kérdés fogalmazodott meg, amit fel is tett nekünk "De miért támadt rám a Vili?" :) Szóval ezért nem szabad sok FÉNYt inni.

Valamikor készült egy egészen kultúrált csoportkép is a nappaliban az eseményről, ezt most jól megosztom Veletek:

2009-08-19

I kisérleti FÉNY parti

Javában benne voltunk a fesztiválozós életvitelbe. (már úgy értem magunkhoz képest, ami tendált kábé előtte a nullához). Az egész a III bajai EFOTT-tal indult, ami valahogy úgy történt, hogy senki nem várt tőle csodát, csak úgy itt volt, csak úgy voltak koncertek és csak úgy, mi valahogy minden áldott este lent lógtunk és hallgattuk a zenéket, ismerkedtünk a bandákkal, előadókkal, kostolgattuk a különböző zenéket és a Kozel söröket. Valahogy, valami itt elkezdődött. Aztán folytatódott azzal, hogy felmentünk (én először) a SZIGETre a nulladik, vagy minusz első napra estére a Tankcsapda jubileumi koncertjére, ami finom volt, bár az EFOTThoz képest jóvalta "nagyüzemibb"és személytelenebb. Az EFOTT sem egy kispályás rendezvény, de valahogy normálisabb, kultúráltabb volt a tömeg. Itt a közönségben is sok pöcs volt, akik át akartak gázolni rajtad előrerohanásokkal, vagy kaptál néha nyakadba sörzuhanyt. Ehhh.. na mindegy. Itt a szigeten akadtunk rá a FÉNY nevű kis kocsma kajibára (egy kis fém tákolmányra), ahol nagyon hiteles arcok mérték a FÉNYt. A SZIGETi FÉNYnyel egyébként sokat foglalkozott ebben az időben az INDEX is. Én már kezdtem azt gondolni, hogy valami bújtatott reklámról van szó.

A FÉNY nem más mint egy szódásüvegbe nyomott vodka és ehhez adnak szénsavat, majd ezt málnaszörpre spriccelve addig kell frissen és azonnal elfogyasztanod, amig felhabzik az egész. A szénsav szállítja a mókás vodka-málna buborékokat az agyadig, ezekután bárhol legyél a földön, meg fogod látni a sarki fényt - hangzik a használati útmutató a FÉNY nevű italhoz. K.Kriszti és Kovalic ezt tesztelte ott helyszínen (sziget), de jött az ötlet, hogy idézzük elő ezt házilag is mondjuk nálunk. Nos fogta magát ez a kis fesztiválozós brigád és összejött nálunk egy kisérleti FÉNY partira.
Elég jól sikerült rekord idő alatt lenyomni másfél liter vodkából a fényt, ami után elég oldódottan ment a kommunikáció, igaz mindenki egyszerre mondta a monológját és értelmet nem kellett keresni a mondatokba, már akinek sikerült mondatokká formálni szavait. A kis társaság vonult összevissza szobákról szobára, több helységből LIFTek nőttek ki, azonnal csekkoltuk azokat is. Én a hálószobát akartam megmutatni - főleg hölgy vendégeinknek, K.Kriszti a székekről zuhant be néha az asztal alá, de semmi komoly. Eszti a fürdőkád szélén múlatta az idő nagy részét. Finoman szólva kissé szalonspiccessé vált a tisztelt társaság. Az esemény emlékezetes volt, igazából Kovalic volt a legkitartóbb, ő landolt végülis mellettem a hálóban, Krisztám kint ébredt a nappaliban a Díván. Délelőtt valamikor közel a délhez felkeltünk, kis reggeli után délután a fárasztó nap nagy kipihenése következett....