A második pirítós partin megfogalmazódó trillógiát ezennel abszolváltuk! (Ezt az abszolválós kifejezést mindig a Palik mondta a TV-ben a forma1-es versenyeken... mindig mindenki abszolválta a köröket... szerintem idétlenül hangzik, de sebaj...)Nem kellett nagyon megeröltetni magunkat, hogy megint kint találjuk magunkat Sükösdön, immáron 3. alkalommal rendezzük a piritós-világmegváltós-dugigzabálós-filmnézős-végül beszunnyadós estét.
Így jó. Így kell lazítani, így kell a feszültséget (már ha van) leengedni. Miért jó ez?
Képzeljétek el: Kimegy egy maroknyi ember autókkal Sükösdre, kapunyitás, beállás rituáléja után jön a "kamrából talicskával fát hozunk rituáléja", rendes igazi akácfát, ebből még nem lopták ki a fűtőértéket, fűt mint a pokol...
lassan betárazzuk a fát a régi sparhejtba, ahogy melegszünk,
lassan lekerülnek a téli cuccok, előkerülnek a nassok, a kenyérpirítók, pirítós kenyerek, fokhagyma, vaj, kekszek, csokik, sütemények, mandarin... hej de szép dolog ez. Kulturált lassú asztalkörbeülős táplálkozós rituálé következik. Ez órákig is eltarthat, kellemes állapot. Asztal fölött nagy világmegváltás... hej de finom.... csupa olyan ember akit kedvelsz, mind egy asztalnál, elégedetten tömik a búrájukat és közben eszmecserét folytatnak...Aztán valamikor későn (nem nézik az órát, nem hajtja őket a tatár, itt megáll az idő, vagy csak nincs szerepe...) szóval valamikor későn elnyúlnak egy szobával beljebb egy nagy ágyon és rágyújtanak... (na nem a cigire, senki sem bagózik közülük...) egy filmre.
Néha meg kell pakolni a tűzhelyt, ne hüljönn ki a szoba, ilyenkor pattog a fa, nyugodt minden, néha beleszendergünk a filmbe, dehát ez már csak ilyen... Közben kint farkasordító a hideg. Néha vakkantanak a kutyák, szerintem szívesen cserélnének velünk. Főleg a 'kisördög', ő az elevenebb, bátrabb kis kutyu... Amikor a kapunyitás rituáléja megy mindig rakétaként rohan elénk, nagyon örül, hogy élet költözik a házba...Na a képek: Az első képen Tomi kezei között az a ciklámen szinű szörnyűség egy nagyon finom torta volt, marcipán bevonattal. Na jó az igazsághoz hozzátartozik, hogy az a bevonat finomabb volt mint a torta (köszönet a tortáért Csovinak, aki megmentette a kidobástól ezt a marcipánnal bevont remekművet!) Először azt fejtettük le a tortáról, majd a végére maradt az a csupasz tészta... hááát.... ja. Gyerekkorunkba ilyet teszünk, valszeg kaptunk volna a kezeinkre a szülőktől... :)
Az utolsó képen meg azt láthatjátok, hogy a három elvetemült bárholelalvó, hogy birkózik meg egymás társaságával és az álommanókkal. Jóccakát, mára ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése