Mosonmagyaróváron parkolós konferencia

Kicsit körülményes felutazás után (Bp.-től köszönet az útért Deniéknek) megérkezés Mosonmagyaróvárra. A jó öreg papírra nyomtatott térkép leiskolázta a hitech GPS technikát a szállodához való navigáció során: egyből oda találtunk a kis térképes cetlimre támaszkodva. A konferencia: mintha egy nagy családba érkeznék, kedvelem ezt a társaságot. Szakmai dolgok, kaják, séta a hangulatos óvárosban, termál fürdő. Klassz, na!

Plitvice ősszel

Ez már többször is elhalasztott program volt, nyáron terveztük, de nagy kánikula miatt most az október 23.-i nagyhétvége miatt már mindenképp szerettük volna megejteni. Nagyon szép hely, mondjuk nem izzadtunk (főleg a hajón) de mindenképp megér egy látogatást a paradicsomi környezet. Megható megpillantani a nagyvízesést. Az egész egy meseország. Egy igazi csoda. Másnap már komoly hóesés is volt a környéken. Idén itt ekkor találkoztam először a hóval. (Na oké, ha a Glocknert nem számoljuk, de ott mi mentünk havas helyre, nem a hó jött hozzánk!)

Persze a hülye ugrálós képek készítéséből itt sem sikerült kinőni. :) Remélem nem is fogunk sohasem!

Nagyösszeröffenés

Timi gondolt egy nagyot és kitalálta, hogy mi lenne ha egy igazán nagy és emberszabású bulit szervezne, összecsődítve a tágabb értelembe vett baráti-haveri kört és összejönnénk dumcsizni, nassolni, megnézni a brancs gyerkőceit és úgy eleve... mi újság most mindenkivel... Úgy tűnik, az igény meg volt rá, csak a helyszínnel, pontosabban a helyszín hiányával adódtak gondok, mert az utolsó pillanatban sikerült helyet találni a rendezvénynek, köszönet érte Krisztámnak. Most csak a csoportképet nyestem föl, melyen majdnem mindenki rajta van, akép az EJF ebédlőjében készült.

Glockner, első látogatás

Csodálatos villámtúra volt, nemcsak a túrát hanem a rákészülési időt is figyelembe véve, hiszen 1-2 héttel előtte böfögte be valaki, hogy még nem is voltunk idén túrázni. Tényleg, az utolsó túránk a 2006-os év karácsonya és újéve közötti Retyezát volt. A Glockner már régen a levegőbe volt, igaz nem a csúcsig, mert oda kötél, beülő, jégcsákány és a legfontosabb:technikai tudás, mászási ismeretek (biztosítás, stb.) kell. A választást nehezítette, hogy pont így 1-2 hete leesett a Glockneren az első hó, de sebaj, klassz dolog hóban csatangolni. Na az utolsó pillanatban (előző este) a választás mégiscsak a Glocknerre esett. Csütörtök este 20:30kor indultunk, kb 4 körül értünk a Lücknerhaus-i parkolóig. (1900m) Képen az első megálló, a Lücknerhütte (2241m). Kis alvás, utánna fel a Stüdelhütte-i menedékházig (2803m). Az idő csodálatosan tiszta, napsütés az egész péntek! Itt alvás, majd szombat reggel köd, barátságtalanabb az idő, délelőtt 10 körül belekóstolunk a fe hóban és egy nagy gleccseren kellett átmennünk, ami szelíd laposan indult, aztán szépen határozottan emelkedik. Veszélyt az jelenthet itt, ha az ember belesétál egy gleccserhasadékba, ezért szoktak itt többen összekötve menni, egymástól 10 méterekre. Kb. 3100-on elértük a via Ferrata-s részt, ahol a Gleccser és a hegy találkozik, itt kapaszkodtunk fel a kövekre, ezt egy kiépített acélsodrony segíti. Innen lső ház felé vezető túraútba, ezen a részen már java részta házig a maradék út nehezebb része kb. 65% ilyen acélsodronnyal biztosított. Koradélután elértük Ausztria legmagassabban fekvő menedékházát az Erz. Josef Hütte-t 3454m-en. Innen még kb 350m lenne a csúcs, ahol a biztosítást nekünk kellene kiépíteni, + bónusz nehezítés a scharte nevű hasadék, mely szétválasztja a kis glocknert a Grossglocknertől de a tudás hiánya miatt elnapoltuk ezt a részét, nem akartuk szaporítani a katasztrófahíreket. :) A csúcson egy csodálatos feszület található, remélem egyszer alkalmam lesz az a kereszt alatt elimádkozni egy Miatyánk-ot... A fönti házban megpihentünk, betermeltünk egy bolognai spagettit 10 euróért és gyönyörködtünk a napsütésbe és a kitisztult időben. Megmutatta magát a csúcs, igazán szívet melengető látványa lenyűgöző. Visszafelé a gleccser és a hegy találkozásánál lévő via ferratas részt kikerülve a meredekebb havas részen ereszkedtünk le hágóvasakkal (ha már kölcsönöztük és ott volt, jó esett a biztonsága...) Alvás újra a Stüdle hüttébe (az első éjszaka 18 eurós áron) mely a második éjszaka 4(!) euróra mérséklődött köszönet érte Luiginak és a tömegnek, akik miatt a levegősebb folyosóra szorultunk! :) Vasárnap délelőtt indulás vissza a Touranhoz, majd haza. Egyszerűen überfasza volt! Az osztrák hütték nagyon jól felszereltek, kezdve a matracokon , takarókon át a bakancsfűtős előszobán keresztül a wc kulturáltságáig és a jó hangulatú éttermekig. Én nem voltam még ezelőtt ilyen jól felszerelt hegyi menedékházban. Ausztriának úgy látszik megvan az idegenforgalom kultúrája, le a kalappal.
Nagyjából ennyi. Én videóztam (1óra), Luigi, Endre fotózott, Kovalic teljes testbedobással habzsolta a túra és a hegy adta élményt! :) Köszönet Luiginak a képekért!

Görögország 2007

Csajok már egy hete Görögben lógnak, mi csak most indultunk utánnuk. Egész pontosanTolóba. Ez egy délgörög kis halászfalu, talán 10 éve indult fejlődésnek. Na oké, nem kell óriási felhőkarcolókra gondolni, úgy lenne pontosabb, hogy 10 évvel ezelőtt fedezték föl a túristák és kezdtek szállingózni erre a környékre is. Szóval a delegáció aki egy hétre ment: Cili, Vici, Tomi , Zsolti, Csabi és én. Ripsz-ropsz maj' 24 óra alatt le is értünk, át a Korintoszi csatornán egyenesen Tolóba. Itt nagyjából strandolással és girosz zabálással töltöttük az időt, fakultatív programot magunknak csináltuk ami állt egy Nafplioni hajókázásból, itt felrohantunk éjszaka a Nafplioni várba, mely egy domb tetején állt és az itt készült csoportképek egyike ezt ábrázolja, autókölcsönzés és a Korintoszi csatornán egy hajókázás, (itt egy gyönyörű yachtot sikerült lencsevégre kapnunk, melyen ausztrál vagy új zélandi felségjelzés volt, szegények... biztos nyomorognak. :)) majd le tovább Spártáig, annak közelében bizánci romok megtekintése, itt is fel a hegyre, stb... Na, egyszerűen überfasza volt! Ja, a képekért köszönet Csabinak és Zsoltinak, mert én egy darabot sem fényképeztem, mivel most videokamerával dokumentáltam az eseményeket. Született így is egy csomó fotó és kb 3 órányi videóanyag.

Szandráéknál medencés buli

Van úgy, hogy mi értünk oda először. Ez pedig itt az a mozdulat, amiről egész nap álmodtam... :)

Így képzeltem el a medencés buli nyitányát.

Amúgy meg itt a medencében körvonalazódott, hogy a hétvégén nem Plitvice lesz a program, a nagy kánikula miatt, hanem vagy Horvát tengerpart, vagy balaton, vagy a fene tudja...

Tarantino mestermű: Halálbiztos (Death Proof)

Mindig jó érzés tölt el amikor valahol meglátom Tarantino nevét. Kábé azóta, mióta megnéztük a Ponyvaregényt. Emléxem 94-ben többen kijöttek a filmről, nem értették. Új volt. Nekem annyira tetszett, hogy másnap megnéztem újra. Asszem a filmes guruk is elismerték, mi másért osztogatnák az aranypálmát és az oscart... ;)

Na de vissza a Halálbiztoshoz: Kötelező megnézni. Mivel Quentin mesterről van szó, magasra raktam a mércét és nem csalódtam. A sztori egyszerű, egy mondattal is elmesélhető: Visszanyal a fagyi. Egy szálon futó kis harmatos történetecske, de ahogy Tarantino elmeséli, az valami szenzációs, borzadályos!!! Szokásos, jól kirajzolt jellemek és obszecenitástól fuldokló dialógusok. Említést érdemel Kurt Russel játéka mely talán a becsajozós tánckérő részben teljesedik ki, valamint Zoe Bell kaszkadőrcsaj aki önmagát alakítja a filmben és igazi hős lesz a végére. QT lábfetisiszta hajlamait itt külön vastagon kiélte, de nem először. Gondoljunk csak a Ponyvaregény mezitlábas kis taxisofőrnőjére vagy az Alkonyadtól Pirkadatigból Juliette Lewis lábfejére, hogy Salma Hayek pezsgőcsurgatós Tarantino itatásáról már ne is beszéljek. Kill Billben is szerepet kaptak a lábak, ugye emléxünk Uma Thurman fohászára a PunciMerci hátsó ülésén, hogy csak a lábait meg tudja mozdítani. Csúcsig fokozott tökös megjelenés, gondosan összeszedett zenékkel, baromi durva verdák az amcsi autók fénykorából, kegyetlenül nyers jelenetek, melyek hatására a néző adrenalinja is az egekbe szökken... aztán az eufória sem maradt el a részemről, valami olyasmi érzés, mint amikor Bruce Willis keresi a megfelelő célszerszámot, és észreveszi a szamurájkardot a Ponyvaregényben, hogy néger kis barátjának segítségére legyen, miközben Marcellus Wallace-t análisan inzultálják az alagsorban. Szóval volt hogy lexivesebben feltéptem volna a székem karfáit, akkorát ütnek a képsorok... nnnna, lényeg a lényeg: látni kell!

villámfotók Vadkert második felvonás

Megintcsak Soltvadkerten kötöttünk ki, fürödtünk a vadkerti tóban estefelé, majd be a kiskőrösi pizzériába, már odafelé láttuk, hogy nagyon klasszul beromlott az idő, igazi vihar előtti csönd volt, nagy sötét felhőkkel! Írtó klassz! Imádom! Visszafelé a képek egy része Vadkert és Kiskőrös között készültek, másik részük Csuiék nyaralójának erkélyéről.

Nagy szerencse, ha már én nem vittem fényképezőt, Csabi kis Casio masinája ott volt és hősiesen tűrte, hogy számtalan kockán próbáljuk megörökíteni a villámokat. Nagyon intenzív villámlás miatt jó sansz mutatkozott, hogy lencse elé kerül egy két szép példány belőlük. Ez a pár a sikerültebbek közül való.
Amekkora viharok mostanában vannak, még a végén tornádórol is készíthetünk itthon képeket...

Soltvadkert első felvonás

Mekkora jó dolog egy felfújható gumimedence!!! Nemcsak kisgyerekek, hanem mint a képen látható idősebb gengsztereket is csodálatosan kiszolgál... Ebben a korban, amikor már minden nap ajándék, öreg csontjaink megpihennek a lapos fények sugarában... Békében harmóniát találunk egy nagy latexgyűrű körbeölelésében...

Éppen arra gondoltam, hogy 2 ilyen medence telepakolva vízzel és cimborákkal, közöttük egy projektor, amin mondjuk valami jó film pereg, mindez a falra vetítve... na, szóval az elmélet után remélem hamarosan a "hogyan építsünk egyszerűen olcsón szabadtéri házimozit" gyakorlatról is beszámolhatok... Az idő pazar eltöltése, keleti kényelem megvalósítása külön kéjes perverz öröm ebben a mai rohanó világban... Ja majd elfelejtettem, természetesen a két medence között nemcsak a projektor lenne, hanem üdítők, igény szerint sör, csoki és minden szem-szájnak ingere (a jóizlés határán belül és túl :) ...

kaposvár Streetfighter világbajnokság

Hivatalosan World Stunt Riding Championship, kaposvári reptéren egy fantasztikus motoros show mindenkinek aki szereti a motorokat és a fantasztikusan motorozó fenegyerekeket. Első képen balra Hadnagy Úr műsorvezető és a kiszedett első villával is magabiztosan motorozó most világbajnokságot nyert Angyal "Szemöldök" Zoli. Gratula nekik a csodás teljesítményért.









Második képen a betyárok is hamar motorra pattantak. Igen, ez egy világbajnokság, jöttek ide kérem Litvániából, Usából, Franciaországból, Hollandiából ésatöbbi, ésatöbbi...


Na a végén egy leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Minden versenyző bejött a pályára, "mindenkinek elgurult a gyógyszere" és mint az állatok, mindenki lefüstölte a gumiját. Az egész
olyan volt mint valami orgia.

Mint egy gruppensex parádé. Ahova néztél mindenütt gumidarabok, mindenki a beteljesülésig húzta a gázt (volt aki mégtovább) sorra durrantak el a hátsógumik. Egy csoda volt! Leírhatatlan performance-a a lóerőknek és a technikának, megfűszerezve a fanatizmussal.



A képen egy olyan motor, amit már poroltóval kellett eloltani, rajta az új gumi, amit osztogattak a versenyzőknek a "burnout" műsor jutalmául...






Itt az ünnepélyes felvonulás még a verseny elején.





Na meg persze volt itt más is. Ha valaki nem találta meg a motorokban a szépséget,
hát megtalálhatta pl. a formás női combokban :)

bővebben itt:
http://stuntkaposvar.rulez.hu

Csanádi Csevap Őrület

Próbáltatok már Csevapot készíteni egyfajta húsból? Mondjuk disznóhúsból...

Nagyon finom, ne hagyjátok ki, jól belakik az ember, utánna úgy gondolja, hogy nyakra kell feszítenie...

Kicsit kissebb lesz a végeredmény, jó nagy faszén rakáson frankón összetöpörödnek a husok, de jó fűszerezéssel mennyei! Ajánlom szíves figyelmetekbe. Köszönet érte Diának!

Most Csanádon a meseházban jól belaktunk megintcsak, utánna kimentünk a Krikó meseház udvarába megnézni a csillagokat amikoris elszabadult a pokol. Egy ártatlan kisérleti csillagfotózásnak indult kompakt kisgépekkel, aztán exhibícionista énünk kitüremkedésének nem tudtunk gátat szabni, így a brigád egy kis részével megint az önmegvalósítás rögös nehezen kivitelezhető útjára léptünk az ugrálós fotók készítésével. Elég nehéz ám a kisgépek 5-10 másodperces időzítője előtt úgy ugrálni, hogy mindenki a levegőbe legyen, de nekünk ez (több-kevesebb sikerrel) összejött. Legalábbis majdnem. Aztán az értelmes fejek bajnoksága jött, meg a nyakfeszítős képes éstaöbbi, a durvábbakat már fel sem mertem tenni! ;)