4 Oscart szakított, 
persze hogy felfigyel rá az ember.
Próbálták besorolni, állítólag thriller.Bennem dráma fogalmazódott meg, mindenesetre igazi filmélmény!
Az, hogy nincs zenéje fel sem tünt. Nem kis bravúr így lekötni az ember figyelmét, pláne ha nem élhet a zene adta lehetőségekkel. A film alatt már egy
MADMAX-es hangulatú reneszánsz western érzet
körvonalazódik,
igazi ízig-vérig AMERIKAI. És itt ezzel jó értelemben vett amerikai. Nagy baljóslatú csend nyomja rá béllyegét a jelenetekre... Amire azonnal felfigyelhetünk az a csodásan kimunkált karakterek. Eredeti arcok, óriási alakítások. A sztori nem bonyolult, de nem is ezen van a lényeg, hanem a megvalósításon: Elkúrt drogüzlet az ameriaki-mexikói határ nagy pusztájában. A véletlenül arra keveredő tag, már csak hullákat talál, meg pénzt. Nem keveset, amivel lepattan. Na ez indítja be a történéseket. A gonosz karaktere valami olyan félelmetes, hogy rég éreztem ilyent: Rettegtem tőle amikor feltünik. Nem szeretnék összefutni vele és már aggódok mindenkiért, akivel találkozik a filmben. Nem jó érzés párbeszédet folytatni ezzel a sötét figurával. A beszélgetés tétje az életünk... Nem jártatja feleslegesen a száját, végzi a dolgát könyörtelenül. Nem kis bravúr érzelmeket felfedezni az arcán...
Tarantino fektetett ilyen hangsúlyt a dialógusokra,
emlékeztet nyomokban rá de mégis más úton
jár,
művesen kimunkáltak és erősítik a karaktereket. Na jó, a Coen fivérek neve akkora brand, hogy semmi szükség Tarantinoval összevetni. A film humora is erősíti a rettegést. Nagyon jól egészítik ki egymást és nagyon kényes, szép munka ez. Hiteles. Sok filmnél a rettegést annyira túlhúzzák, hogy elszakad és átcsap viccbe. Na itt nem. Mértékkel használják. Pont úgy ahogy kell. Tanítani lehetne.
Elgondolkodtató film, aki fogékony a mozis csemegékre nem felejti egykönnyen. Talán más sem.
Ez meg közvetlen azután,
