Nagyösszeröffenés

Timi gondolt egy nagyot és kitalálta, hogy mi lenne ha egy igazán nagy és emberszabású bulit szervezne, összecsődítve a tágabb értelembe vett baráti-haveri kört és összejönnénk dumcsizni, nassolni, megnézni a brancs gyerkőceit és úgy eleve... mi újság most mindenkivel... Úgy tűnik, az igény meg volt rá, csak a helyszínnel, pontosabban a helyszín hiányával adódtak gondok, mert az utolsó pillanatban sikerült helyet találni a rendezvénynek, köszönet érte Krisztámnak. Most csak a csoportképet nyestem föl, melyen majdnem mindenki rajta van, akép az EJF ebédlőjében készült.

Glockner, első látogatás

Csodálatos villámtúra volt, nemcsak a túrát hanem a rákészülési időt is figyelembe véve, hiszen 1-2 héttel előtte böfögte be valaki, hogy még nem is voltunk idén túrázni. Tényleg, az utolsó túránk a 2006-os év karácsonya és újéve közötti Retyezát volt. A Glockner már régen a levegőbe volt, igaz nem a csúcsig, mert oda kötél, beülő, jégcsákány és a legfontosabb:technikai tudás, mászási ismeretek (biztosítás, stb.) kell. A választást nehezítette, hogy pont így 1-2 hete leesett a Glockneren az első hó, de sebaj, klassz dolog hóban csatangolni. Na az utolsó pillanatban (előző este) a választás mégiscsak a Glocknerre esett. Csütörtök este 20:30kor indultunk, kb 4 körül értünk a Lücknerhaus-i parkolóig. (1900m) Képen az első megálló, a Lücknerhütte (2241m). Kis alvás, utánna fel a Stüdelhütte-i menedékházig (2803m). Az idő csodálatosan tiszta, napsütés az egész péntek! Itt alvás, majd szombat reggel köd, barátságtalanabb az idő, délelőtt 10 körül belekóstolunk a fe hóban és egy nagy gleccseren kellett átmennünk, ami szelíd laposan indult, aztán szépen határozottan emelkedik. Veszélyt az jelenthet itt, ha az ember belesétál egy gleccserhasadékba, ezért szoktak itt többen összekötve menni, egymástól 10 méterekre. Kb. 3100-on elértük a via Ferrata-s részt, ahol a Gleccser és a hegy találkozik, itt kapaszkodtunk fel a kövekre, ezt egy kiépített acélsodrony segíti. Innen lső ház felé vezető túraútba, ezen a részen már java részta házig a maradék út nehezebb része kb. 65% ilyen acélsodronnyal biztosított. Koradélután elértük Ausztria legmagassabban fekvő menedékházát az Erz. Josef Hütte-t 3454m-en. Innen még kb 350m lenne a csúcs, ahol a biztosítást nekünk kellene kiépíteni, + bónusz nehezítés a scharte nevű hasadék, mely szétválasztja a kis glocknert a Grossglocknertől de a tudás hiánya miatt elnapoltuk ezt a részét, nem akartuk szaporítani a katasztrófahíreket. :) A csúcson egy csodálatos feszület található, remélem egyszer alkalmam lesz az a kereszt alatt elimádkozni egy Miatyánk-ot... A fönti házban megpihentünk, betermeltünk egy bolognai spagettit 10 euróért és gyönyörködtünk a napsütésbe és a kitisztult időben. Megmutatta magát a csúcs, igazán szívet melengető látványa lenyűgöző. Visszafelé a gleccser és a hegy találkozásánál lévő via ferratas részt kikerülve a meredekebb havas részen ereszkedtünk le hágóvasakkal (ha már kölcsönöztük és ott volt, jó esett a biztonsága...) Alvás újra a Stüdle hüttébe (az első éjszaka 18 eurós áron) mely a második éjszaka 4(!) euróra mérséklődött köszönet érte Luiginak és a tömegnek, akik miatt a levegősebb folyosóra szorultunk! :) Vasárnap délelőtt indulás vissza a Touranhoz, majd haza. Egyszerűen überfasza volt! Az osztrák hütték nagyon jól felszereltek, kezdve a matracokon , takarókon át a bakancsfűtős előszobán keresztül a wc kulturáltságáig és a jó hangulatú éttermekig. Én nem voltam még ezelőtt ilyen jól felszerelt hegyi menedékházban. Ausztriának úgy látszik megvan az idegenforgalom kultúrája, le a kalappal.
Nagyjából ennyi. Én videóztam (1óra), Luigi, Endre fotózott, Kovalic teljes testbedobással habzsolta a túra és a hegy adta élményt! :) Köszönet Luiginak a képekért!