Központi Iskolás oszt. tal.

Május utolsó napján került sor egy emlékműsorra, melyre az apropót Központi Iskolánk megszünése adta. A 125 évet megélt iskola udvarán zajlott a visszaemlékezés, sokunknak szorult el a torka...
Hogy miért pont a legnagyobb tradícióval rendelkező iskolát kell megszüntetni, ahova nagyapáink, apáink és mi is jártunk, erre nem született éppkézláb magyarázat. Mint ahogy az iskola további sorsárol is csak találgatások vannak... :(
Szabadon lehetett bejárni a régi tantermeinket, összefutottunk régi tanárainkkal, pár kedves szava mindenkinek volt, rendkívül jó érzéssel töltött el, hogy sokan név szerint szólítottak meg a kedves régiek közül... kis kiállítással is kedveskedtek a szervezők, régi képeket, füzeteket, láthattak az érdeklődők. Volt terem, ahol vetítés zajlott az iskola múltjáról.

15:00-kor pedig szintén ebből az apropóból - hogy talán utolsó alkalom, hogy szeretett iskolánkban jöjjünk össze - 18 éves osztálytalálkozónkra került sor, melyre a többség azért eljött. Kb. 22-en lehettünk, képek hamarosan. Az udvaron találkoztunk, kis tanterem bejárás után a hangulatában szinte semmit sem változott biológia terembe raktuk le megfáradt csontjainkat. Mindenki elmesélte a napló szerinti névsorban, hogy mi történt vele, mit tart fontosnak (erről készült videó is). Ezután a 8.-os kép alapján újra felvonultunk a Déri kertbe és készült egy osztálykép. Tiszti klubban hidegtálas vacsora és beszélgetés hegyek után sokan visszajöttünk még a Központiba ahol lampionos táncos est mellé a zenét a Vera Cruz szolgáltatta. Éjszakába nyúlóan maradtunk itt, közben megint császkáltunk a folyosón és ez az az élmény, amit nagyon mélyen elraktároz az ember oda, ahol mindig megmarad... Emléxem az első napra, amikor ált. isk. 1. osztályosként vonulok a terembe, borús esős időben és emlékezni fogok erre az éjszakára is, ahol kívülről felnőttként idézzük fel a sok csodás emléket, közben az udvaron táncolnak sokan és szól a zene... mint valami furcsa álom...nekem nagyon különleges keserédes élmény marad.
Pár kép és emlékidézés a suliról itt!

Cloverfield

Én nem tudom, hogyan kerülte el a figyelmem idáig, mindenesetre most hétvégén sikerült csak megnéznem.Örültem a filmnek, mintha egy TÜKÖR lenne, ami alapján (véleményeink, kritikáink alapján) elég sokat árulunk el magunkról is. Úgy veszem észre kb. aki nyitott az újra, fantáziált már, álmodott ilyen nagy szörny elől menekülős feelinget, annak bejött, akit nem foglalkoztatott ezzel a témával, annak nem.

Rendkívül jónak tartom ezt a tendenciát, vagy akár divatot ami felé megy a mai filmipar. Talán a független filmesek által már régóta szajkózott utat egyre többen ismerik fel: újat mutatni! Fontos Hollywood ezen felismerése, hogy nem lehet már leültetni embereket a klisékből épitkező filmekkel. Gondolok itt - a szinte tucatjával leltári pontossággal szereplő jelenetekre : robbanó benzinkút kilassítva, sikeresen, agyafurtan leszámol a főszereplő a szörnyekkel, napnyugtában, szakadt ruhában, elsétáló, csókolózó főhős szerelmespár, stb... Felfedezték, hogy ÚJAT kell mutatni. Rendhagyót, akár sokkolót. Igaz, hogy kiszámíthatalan ez a recept, benne van a nagy bukás de a nagy siker is. A filmipar már csak ilyen.

Az amatőr film, szubjektív plánra már voltak sikeres új húzások: gondoljunk csak bele, hogy anno a Blair Wich Projekt (Ideglelés) sokkoló hangulatát sokan "eredeti felvételnek" titulálták, vagy korábban a Kannibál Holocaust is a legmegrázóbb filmjeim közé tartoztak, erdeti felvételt sugallva szintén. A szubjektív plánt Spielberg is használta a Ryan közlegény megmentésének elejére, amikor ott vagyunk a harcmezőn, egy képkockányi nagytotál sincs, csak a sportközvetítések hangulatát idéző high speed shutter (rövid záridős) rázkodó kapkodó kamera. Csodálatos, nem zavaró, csak éppen annyira amennyire a rendező akarta. Hatása volt.A REC (spanyol film) még szinte el sem készült, már le is csaptak rá az amcsik és forgatják az amerikai remake-t szintén nagyon finom kis anyag, ott egy profi TV stáb veszi az abnormalitást és tébolyt. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e überelni az amcsiknak. Kicsit talán kevésbé rángatják a kamerát, mivel a történet szerinti profi stáb veszi. (Említem mindazt azok kedvéért, akik a cloverfield kameramozgását kritizálták)

A Cloverfield nem egy átlagos film, megnézésre mindenképp javaslom, akinek szintén igénye van arra, hogy ne sémákból, klisékből épitkező tákolmányt nézzen, hanem újat és rendhagyót. Azért néhány dramaturgiai hiba engem is zavart:- A szabadság szobor fejének aránya tényleg nem stimmelt. (mivel minden az eredetiséget és élethűséget célozza meg erre ügyelni kellett volna)-A baráti társaság veszteségeinél nincs hiszti, túl simán veszik tudomásul az elvesztést- Ha látom a szörnyet, miért nem őt veszem? Nagy füstnél, óriási katasztrófa jeleneteknél nagyon rövid ideig mutatják a füstöt, pusztítást, ehhez képest a szereplők kommentjeit és reakciói irányába túlságosan eltolódott a ballansz.-Kinyírunk egy kisszörnyet, nem mutatom meg közelről, körbejárva? Hmm...-Kazetta vagy memoriakártya? Én végig úgy tudtam, hogy kártyára rögzített, szereplők által felvett kamerából kiszedett memokártya felvételét látjuk. De akkor tényleg, hogy lehetnek meg a régi anyag foszlányai alatta? -A kamera képe tényleg makulátlan, valami vérprofi masinával vették fel, kis kézikamera képe azért igen zajos sötétben és a sötét metróban is tévesztett volna az autofókusz. A filben az élesség végig túl jó. A zoom is néha brutálgyors, ez sem jellemző a kis kézi csodákra.Persze a hang is makulátlan.

Az aránylag kevés szörny jelenet gondolom a csillagászati árak magyarázzák, szerintem képkockára bontott árak vannak, na ott dob nagyot a költségvetésen, amikor ilyen profin illesztik a környezetbe.

Hogy mi a vége? Hiszen kitalálhatjuk az elejéből, a kazettát (memokártát?) megtalálták, iktatták. A szörnyet gondolom lezúzták, de ez már csak a gondolatainkban szőjük tovább, mert a filmben nem kaptunk semmilyen feloldozást a mély pokolból.Na nem kötözködök, nekem bejött, a dramaturgiai hibák ellenére is újszerűsége, hangulata látványvilága miatt egy 8/10-et dobok rá.

Orfűi motorozás

Kis motoros különítményünkkel méltón ünnepeltük Pünkösd Vasárnapját. Cilivel, Tomival, Csabival elmentünk mocizni egy karikát a Mecsekben. Valami fantasztikusan hiányzott és jólesett már egy ilyen. Benzinkúton kezdtünk, kis tankolással, pumpálással, aztán gyerünk.






Útvonal: Baja - Pörböly - Alsónyék - Várdomb - Alsónána - Kismórágy - Mőcsény - Bonyhád - Nagymányok - Kárász - Köblény - Szalatnak - (itt nagyon poros földúton át a tavak mellett) Kisvaszar :) (az ugrálós képek ittend készülék vala, külön érdemes koncentrálni a fejszerkezetekre!) - Mecsekpölöske - Magyarhertelend - Orfű (a képek másik része pedig innen való) - Pécs, majd innen a 6-oson vissza Bonyhád - Szexárd - M9-esen Sükösd felé vissza Bajára. Az egész karikázás már nagyon kellett, mentünk egy 220-230 km-t. Jaaaaajjjj de jó volt.










Hirtelen lelkesedéstől vezérelve előkészületben egy Balcsikör és egy MagyarKarika is! :D

Miskolctapolcán lazulós

Állati jót kirándultunk ezen a hosszú hétvégén.

Péntek 8:30kor indultunk a Szentháromság térről, reggelire a Soltvadkerti cukrászdában került sor egy szolid 6 gombócos fagyikelyely formájában, na meg egy kis elemózsia útravalónak: Moskauer (így kell írni?) Ez a fél kiló kitartott másnap délutánig, pedig fogyasztottam szorgalmasan...

Valahol a Jászságban ebédeltünk (3. helyen ahova betértünk, mert az elsőnek rossz volt a étlapár/szocreál feelin mutatója, a második ami épp egy pizzéria volt teltház miatt nem jött össze, a harmadik egy kis kerti lugas volt, aminek érdemes lett volna megjegyezni a címét, mert igen kellemes volt a kaja is és a felszolgálás is). Ezután még faltunk néhány km.-t meg Moskauert és elérkeztünk 16 óra körül Miskolctapolcára. A szállásunk egy kellemes magánkéró egy baró lejtős utcácskában (26 és 28%-os lejtő!!!) Emberek! Hol van az országban és világban a legnagyobb lejtő, ahol aszfalt út vezet?>

Este még kis takarmány vásárlás Miskolcon, előkészület grillezéshez (amire az aznapi szendvicsek elfogyasztása miatt már nem került sor).

Szombat: Aránylag reggel keltünk, kis reggeli, majd a csajok "kipisálutoljára?" játéka után nyakunkba vettük Miskolctapolcát. Mivel Krikóék&Zsoltiék már előző nap bejárták a terepet, ajánlották a nyári bob pályát, ami tényleg fantasztikus! 350 Ft/kopf-ért ereszkedhet az ember egy jót és közben még fénykép is készül az aktus során kínba torzult arcunkról. Na nem mindig van ez így, van, hogy nagyon is lehet élvezkedni közben, lásd képeket (valahol itt, a dzsumbujban...) A nagy örömködés eufóriáját a szokásos ugrálós képekkel tetéztük.

A nagy csúszkálás és az azt követő - szinte már kötelező - ugrálás örömére ránk tört a dél, és vele együtt az éhség is. Sikerült kiválasztani a környék legelitebb, legelőkelőbb éttermét, ahol én anyagi és esztétikai megfontolásból csak egy kis somlóit ettem, az viszont tényleg nagyon finom volt. Mondjuk mindenféle kaja rendkívül jól nézett ki és legalább annyira izletes is volt. Jó választás, ajánlom mindenkinek (kinyomozom még a nevét és írom ide) Délután strandszerkóba vedlés és irány a Miskolctapolcai Barlangfürdő, mely szerintem az egyik legjobb fürdőhely amelyikben mostanában voltam, legalábbis hangulatában veri a Sikondait és a Mórahalmit is, bár egyik sem rossz. Valszeg hasonlóan gondolkodott az a többszáz ember is akinek nem kis része sorokban kígyózott a bejárati kasszák előtt. Jó társaságban röpül az idő, így fel sem tünt az a fél órás sorbanállás mire bejuthattunk a fürdőbe. Rövid tárlatvezetésem után mindenki elfoglalta a számára legkedvezőbb és leximpatikusabb hőfokú medencét, majd tetőfokára hágott a lazulás. Zárásig maradtunk, majd úgy vonszoltuk haza (fel a dombra) bágyadt, fürdőzésbe megfáradt habtestünket mint a nyugdíjjasok. Úgy el lehet fáradni a nagy medencézésbe, hogy az hihetetlen. Este kis városnézés, vásárlás, grillezés, kis bepunnyadás, lazulás tovább, bealvás, stb...

Vasárnap: Borongós, esős, szomorkás időre ébredtünk. Budapestnek indulunk hazafelé. Budaörsi reptérre volt egy fakultatív utunk, itt Luigi volt a tárlatvezető, meglátogattuk az általam már sokat hallott HeliTomit. Itt a közelben volt egy Outdoor bolt, bringákkal is, ugyhogy addig azt vettük szemügyre amig a csajszik boltbúvárkodtak. Itt picit besokaltam, már nem nagyon akartam végigjárni a fogyasztói társadalom mekkáit, ekkor még visszavolt egy helyszín, de körvonalazodott a további program, így nagyon rövidre fogtuk a Premiert. Már az Outlet szó kiejtésétől is a hányinger kerülget, a lexörnyübb az, hogy ennyi rongybolt és qualityturkáló között egy műszaki bolt sincs, hogy amíg a nőstények tartják a szokásos rongyrángató bajnokságukat, addig a kanok legalább elfoglalhassák magukat egy digitális paradicsomban.
A terv az volt, hogy Dunaharasztiba beeresztünk az arcunkba egy pizzát (Brugó pékség és pizzéria) mert igen jól művelik az ipart, majd - hogy szép kerettörténetet adjunk a nagyhétvégének és jól alaposan kihasználjuk a 4 napos autópályabérletünket Kecskemét felé csordogálunk és - újra fagyizás Soltvadkerten a Koronában...
Még nyitva volt, elértük, ezután egész este nem lehetett letörölni arcunkról az elégedettség mosolyát... Na, jó kis hétvége volt. Pfuuuu, most nézem, hogy mennyire f*stam a szót, vetettem a betűt...


(képek: Csabi, Zsolti, én)