Hosszas időpont egyeztetések sora után, szinte már el sem hittem, hogy valóra válik egy újabb túra. Én a Glockner óta nem is voltam sehol, szinte már szégyeltem is magam emiatt...
Skacok sem vitték túlzásba, talán még Endre tartotta a frontot, de többiek is egy héttel előtte egy Triglav kiruccanáson kívül mást nemigazán tudtak felmutatni. A választás a Magas tátrára esett, azon egyszerű oknál fogva, mivel ott még nem jártunk. Valami lightosabbat néztem ki, mivel már jól kijöttünk a gyakorlatból, így a RYSY-ről szóló élménybeszámolók alapján szimpatikusnak tünt. Pláne, hogy Lengyelek Őt sorolják legmagassabb hegyüknek (Szlovák-Lengyel határon van), így nekivágtunk az útnak péntek estefelé. Hely közelébe jutottunk péntek éjszaka (inkább szombat hajnal) némi Bocorka panzió kevésbé bizalomgerjesztő kinézete alapján, már alig hittük, hogy valami nyitva levő panziót találunk hajnali 2kor, amikor csak összejött a dolog. 10 euroért fejenként egy nagyon takaros kis szobát kaptunk, igaz 4 ággyal, mi meg 5-en voltunk, de sebaj. Teraszos kialakításban aludtunk, igen jól. Szombat reggel, pocsék esős időre ébredtünk, némi vacilálás után reggeliztünk délben és út a Rysyhez felé vezető parkolóhoz, eddigre az eső elált így nekivágtunk.
Késő délután felértünk a Rysy házig (2250m)
majd aznap már sehova. (Pedig nagyon jó lett volna, mert talán többet láttunk volna a gyönyörű Lengyel túloldalból is)A hátizsákokat jól elmértük, megint mindenki rajtunk kívül ultrakönnyű kis retikülökkel mászkált a mi nagypakkunkhoz képest. Persze mi felkészültünk arra is, hogy matrac és hálózsákba töltjük kint az éjszakát. Hát erre nem kellett volna készülnünk. Jó nagy alvás után reggel (mint előző reggel is) szakadó esőre ébredtünk, ami később megint elállt, ekkor egy svédasztalos reggelit, majd egy pompás panorámás defekálást követően felindultunk a Rysy csúcsára. Ez innen még egy 250 m-es 
szintkülönbséget jelentett. Vasárnap reggel kb 9:00kor elértük a Rysy csúcsát (2500m) üröm az örömben, hogy a nagy felhőben, ködben sajnos elég sovány volt a látótávolság, pedig nagyon vágytam rá, hogy gyerekkorom óta csodált Morskie Okot megláthassam fentről is innen a Tengerszem csúcsról. Sajnos ez nem valósult meg, ezért még vissza kell jönnünk ide. Jó hangulatú túra volt, utánna napokig tartó izomlázzal :)
