Nos az első nap (tegnap) nem sok gyaloglás után a déli oldal menedékházához elérve úgy döntöttünk, hogy itt töltjük az éjszakát. Innen kb 4-5 órás út lenne a Moldva csúcs, de az éjszakai szél és a reggelre megérkező eső, villámlás és égdörgés hatására úgy döntünk, hogy nem megyünk most a csúcsra, hanem a nagy ködben inkább visszasétálunk a transzfogarasi aszfaltútra, mely a tegnapi tiszta időben még innen a menedékházból is szépen látszódott.
Okom ugyan nincs az ugrálásra, de valahogy mégis ezt hozza ki az emberből ez a csodás környezet.
2 megjegyzés:
Hat ez bizony ismet szep, am meglehetosen picurra sikeredett tura lett, nemi lelekapolassal vegyitve. Azert en jol ereztem magam, mar varom a kovetkezot. Glockner?
Ja es en voltam az elso commentelo ;)
Kovalic:
hát a Fogarasban elkövetett túránk több szempont miatt is igen féllábúra sikeredett.
Én már nagyon szeretnék egy olyan igazi, a teljesítőképesség határait vizsgáló, végletekig kimerítő gyilkos túrát nyomni.
Félreértés ne essék: nem veszélyeset akarok, hanem fizikailag teljes mértékben lemerítőt.
Az elmúlt néhány túránk nélkülözte ezt a számomra fontos tényt.
nem baj, szeptemberben a Glockner!!!!!!!!!!!!
Megjegyzés küldése