Na a kicsit hosszú bevezeő után, térek rá erre a gyaloglásunkra, ugyanis jött az ötlet, hogy annyiszor és annyiféleképpen voltunk már Vadkerten, hogy nézzük meg, hogy még hogy nem voltunk: autóval igen, motorral igen, bringával igen, busszal (már aki...) sárkányrepülővel és gyalog még nem. Gyalog... hmm.... menjünk gyalog!
Én naívan nekiláttam az útvonal tervezését google earth műholdkép alapján, ott úgyis rajta vannak a dűlőutak, nos a cikkcakkos útvonalterv után arra jutottam, hogy kb. 12 óra alatt teljesíthető mondjuk reggel 7 és este 7 között: felosztottam az útvonalat, először megfeleztem, aztán a felet is elfeleztem, így jött ki a 4 negyed, tehát az első negyednél kellene lennünk 3 óra alatt, azaz 10kor, majd 13h az út felénél kis ebéd, 16h a háromnegyedénél, majd 19h fagyizó. pici szünetekkel reggel 7:00 indulással estére 19:00 tájékán ott leszünk és még az i-re is felkerül a pont egy szemét nagy hullafáradt fagyizással. Akkor nosza, március közepe, előző napokban még egy kis hóesés ijesztgetett, de sebaj, addigra pont jó is lesz. Gyerünk! Az őrültségre Kovaliccal és Fecóval kerítettünk sort. Hát belevágtunk! :)
Reggel 7-kor találkozó a Szentháromság téren, Szakállban (CBA) még kis bevásárlás -pár tábla csoki- majd nekivágtunk. Idáig még minden terv szerint. GPS-en látom a tervezett út nyomvonalát (ameddig tart az akksi, az androidos mobil elég akksigyilkos) addig oké, aztán a másik tartós GPS-en meg (ebbe már nics térkép alatta, csak a 3 checkpoint amit bepötyögtem, meg a cél...) Szentistván felé, Mártonszállási úton elhagyjuk a várost, dülőutakon megyünk, néha vágjuk a cikkcakkokat egyenesen át mindenen. Az út aránylag jól járható, kicsit nedves, de nem dagonya. Valamikor 10 felé kezd megfogalmazódni bennünk, hogy valami nem stimmel, nem fogjuk tartani az időket. Kurvára nem. Ha jól emléxem az első negyedet valamikor 11h után értük el, itt leroskadtunk egy 20 percre, és azt elemeztük, hogy valószínűleg az aszfalt út mellett rövidebb lett volna, mert a cikkcakkokkal a táv is nyúlik, nem is kicsit. Amikor sűrűbb erdőn megyünk keresztül, ott lassabban is haladunk, nem beszélve a néhol váratlanul előbukkanó kerítésekről. Valamikor 15h környékén a félútnál döntünk úgy, hogy kijövünk Császártöltésnél az aszfalt útra, mert terepen jóval lassabban haladunk meg többet is megyünk. Ha majd sötétedik, legalább ne legyen gond, hogy eltévedéseket és hirtelen felbukkanó terepakadályokat korrigáljunk, és utakat keressünk. Császártöltésen elég fáradtan esünk be egy kocsmába a főút mellett, az uzsonna mellé sört iszunk, Tomi cifrázza energia itallal is! :) Itt már lemondtunk, hogy felkerül az i-re a pont, olyan későn érnénk el Vadkertet, hogy addigra szevasz fagyizó! :( Itt asszem egy háromnegyed órát is elidőztünk, beszélgettünk a helyiekkel, majd indultunk tovább. Elég nehéz ilyenkor elindulni, fáradt, elgémberedett végtagjainkat nehéz mozgásra beszélni. Császártöltés és Kecel között az aszfalton megyünk, itt ér a napnyugta, előkerülnek a fejlámpák, tudjátok: látni és látszódni! :)
Talán 20h felé érünk el Kecelre, jó fáradtan itt is beülünk egy kocsmába, nem is tudom mi a neve, ha Bajáról megyünk az út bal oldalán volt, talán Vadász nevű? Leroskadunk, alig élünk, jól esik a sör, kb olyan fáradt vagyok, hogy percen belül el tudnék aludni. Szerintem egy fél óra után indulunk tovább, engem az lelkesít, hogy a következő stáció már Vadkert lesz! Kb. olyan tempóban állunk föl az asztaltól mintha 110 évesek lennénk, többen nem értik, hogy mi a baj, ennyire nem bírjuk a sört, vagy mi? Hja.. ha tudnák, hogy reggel óta úton vagyunk és Bajáról jövünk... szóval annyira lassan tudunk megindulni, hogy az már szinte röhejes. Mintha valami burleszk film lenne.Mosolygunk is egymás mozdulatain! :) Nagyon fáj a bal lábamon a kisujjam környéke. Húzom a lábam, nem tudom mi van, de kíváncsi vagyok, így a keceli körforgalom környékén meg is állunk Fecóval, Kovalic picit előrébb, ő se rohan, de mi még lassabban vergődünk. Levetem a bakancsom, meg a zoknim. A kényelmesnek hitt de erősen viseletes akku bakancs ekkora távon már nem olyan kényelmes, gondolom a lábom is bedagadhatott kissé ,mert a kisujjamon a köröm végigrepedt. Nem hosszába, nem keresztbe, hanem úgy ferdén. Nnna szép. Oké visszaöltözés, tovább vánszorgás, közben pár imát elmorzsoltam. Nálam itt volt a mélypont. Aztán valahogy kezdtem túllendülni rajta. Ahogy újra bemelegedtem már jobban ment a gyaloglás és nem fájt a lábom Kecel végére. Hulla fáradtan és lassan mentünk mint a gép. Fecó mélypontját meglovagoltuk mindannyian és valahol a Csábori Kétsoros környékére érve adtuk föl 22:30 körül közös megegyezéssel a Vadkerti gyalogtúra kisérletet, 6-7 km-re Soltvadkerttől. Telefon, és jöttek értünk Csui és Luigi. Mire odaértek, már eléggé fáztunk és kezdtünk kihűlni, mert leroskadtunk egy fa tövébe. Egy parkoló, vagy pihenőhelyen. Csuiék kb. 20 méterre áltak meg, Csabi azt hitte, hogy nem is mi vagyunk, mert nem keltünk föl és rohantunk az autóhoz, mert nem is bírtunk megmozdulni. Elég hülyén nézhettünk ki, amikor a fába kapaszkodva segítettük föl magunkat. Állati izomláz gyötört, és ha ilyen gyorsan jött sejtettem, hogy mi lesz másnapra... huhuuuu....
Óriási élmény volt így is, nem lehetetlen, hogy újra megpróbáljuk. Szerény becslésink szerint minimum 60 km-ert gyalogoltunk.
Térképen a kék a légvonal, sárga a tervezett út, zöldet útólag raktam be emlékezetből, amerre mentünk, néha hiányos, ahol nem voltam biztos, hogy merre is mentünk...
útvonal itt:
http://maps.google.hu/maps/ms?hl=hu&ie=UTF8&msa=0&msid=109715450905013632018.00048073125498cab5c13&ll=46.379623,19.186592&spn=0.169585,0.308647&z=12&iwloc=000480769e7ab4d659b4e
pár kép Kovalic Piacasa-ján:
http://picasaweb.google.com/kovalic/SoltvadkertiTeljesitmenytura#
saját fotók:
(időpontkra nem biztos, hogy jól emléxem, ezeket lehet, hogy pontosítani fogom a fotók exifje alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése