Javában benne voltunk a fesztiválozós életvitelbe. (már úgy értem magunkhoz képest, ami tendált kábé előtte a nullához). Az egész a III bajai EFOTT-tal indult, ami valahogy úgy történt, hogy senki nem várt tőle csodát, csak úgy itt volt, csak úgy voltak koncertek és csak úgy, mi valahogy minden áldott este lent lógtunk és hallgattuk a zenéket, ismerkedtünk a bandákkal, előadókkal, kostolgattuk a különböző zenéket és a Kozel söröket. Valahogy, valami itt elkezdődött. Aztán folytatódott azzal, hogy felmentünk (én először) a SZIGETre a nulladik, vagy minusz első napra estére a Tankcsapda jubileumi koncertjére, ami finom volt, bár az EFOTThoz képest jóvalta "nagyüzemibb"és személytelenebb. Az EFOTT sem egy kispályás rendezvény, de valahogy normálisabb, kultúráltabb volt a tömeg. Itt a közönségben is sok pöcs volt, akik át akartak gázolni rajtad előrerohanásokkal, vagy kaptál néha nyakadba sörzuhanyt. Ehhh.. na mindegy. Itt a szigeten akadtunk rá a FÉNY nevű kis kocsma kajibára (egy kis fém tákolmányra), ahol nagyon hiteles arcok mérték a FÉNYt. A SZIGETi FÉNYnyel egyébként sokat foglalkozott ebben az időben az INDEX is. Én már kezdtem azt gondolni, hogy valami bújtatott reklámról van szó.
A FÉNY nem más mint egy szódásüvegbe nyomott vodka és ehhez adnak szénsavat, majd ezt málnaszörpre spriccelve addig kell frissen és azonnal elfogyasztanod, amig felhabzik az egész. A szénsav szállítja a mókás vodka-málna buborékokat az agyadig, ezekután bárhol legyél a földön, meg fogod látni a sarki fényt - hangzik a használati útmutató a FÉNY nevű italhoz. K.Kriszti és Kovalic ezt tesztelte ott helyszínen (sziget), de jött az ötlet, hogy idézzük elő ezt házilag is mondjuk nálunk. Nos fogta magát ez a kis fesztiválozós brigád és összejött nálunk egy kisérleti FÉNY partira.
Elég jól sikerült rekord idő alatt lenyomni másfél liter vodkából a fényt, ami után elég oldódottan ment a kommunikáció, igaz mindenki egyszerre mondta a monológját és értelmet nem kellett keresni a mondatokba, már akinek sikerült mondatokká formálni szavait. A kis társaság vonult összevissza szobákról szobára, több helységből LIFTek nőttek ki, azonnal csekkoltuk azokat is. Én a hálószobát akartam megmutatni - főleg hölgy vendégeinknek, K.Kriszti a székekről zuhant be néha az asztal alá, de semmi komoly. Eszti a fürdőkád szélén múlatta az idő nagy részét. Finoman szólva kissé szalonspiccessé vált a tisztelt társaság. Az esemény emlékezetes volt, igazából Kovalic volt a legkitartóbb, ő landolt végülis mellettem a hálóban, Krisztám kint ébredt a nappaliban a Díván. Délelőtt valamikor közel a délhez felkeltünk, kis reggeli után délután a fárasztó nap nagy kipihenése következett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése