Na ez egy nagyon súlyos film. A dán rendező sem egy könnyű eset, aki képes olyan párosításokra, hogy egy villamos székes kivégzést musical műfajában elmesél (Táncos a sötétben) attól túl sok jót ne várjunk. :) Szóval Lars mester 2 év kihagyás (depresszió) után brutálisan tért vissza ezzel a filmmel:
Az antikrisztus egy tragédia feldolgozását meséli el egy férfi és egy nő különös kapcsolatán keresztül, amelyben a férfi (Willem Dafoe) terapeutaként és egyben társként próbálja kirántani a nőt a mélypontról, mely egy mélységes lelki gödör, ennek feltárása során mi magunk is bejárjuk a pokol bugyrait (női természet), közben láthatjuk, hogy feszültséget kelteni és fokozni, megijeszteni és elborzasztani nem feltétlenül zombikkal és idegen lényekkel, hanem legjobban az emberi természet bemutatásával lehet. Kiválóan jelenik meg az őrületet, naturális jeleneteken keresztül, magunkban érezhetjük a fájdalmat először cseppenként, majd vastag sugárban is. A racionális gondolkodás csődöt mond. Bizarr jelképek jelennek meg sejteni lehet, hogy valami végtelenül rossz és gyötrelmes történik.
Igazi filmes csemege, így a sekélyes Zombieland után (bocsánat, hogy egyáltalán egy postban említem vele) igazán kontrasztos és megmutatja, hogy milyen mélységek is lehetnek egy filmben.
1 megjegyzés:
Thanks for the erdekes informacio
Megjegyzés küldése